Szóval, az 1995 október 7-i hideg délkeleti szél. A tőlünk keletre, északkeletre elhelyezkedő AC centrum peremén, a talaj közelében fújó hideg, gyakran igen jeges dk-i szél elég gyakori jelenség a Dunántúl északi felén  -TÉLEN. Azért a nagybetűs kiemelés, mert a kérdéses eset október elején fordult elő. Az ilyen délkeleti hideg-beszivárgások, bár már szeptember végétől előfordulhatnak, az ősz első felében kifejezetten ritkák. Az 1995-ös epizódhoz hasonló fejlettségű pedig igazi kuriózum. Nézzük a korabeli térképeket! Így kezdődött:     Link     Link     Link Link     Link
Látjuk, hogy a megelőző hidegáramlást (a szept. 30-i, okt. 1-i szituációról van szó,  melyről az előbbiekben írtam) nyugatról támasztó AC csak igen lassan helyeződött kelet felé, napokig stagnál, "vonaglott" térségünk felett. Október 4-től aztán lassan mégis Ukrajna fölé került a középpontja, míg az előtte haladó cikloncentrum ekkor már Kazahsztán északnyugati része fölött járt.
Ezzel térségünk átkerült az AC meleg hátoldalára, a magasban a Dunántúlra befigyelt a 10 fokos T850 izoterma. Innentől kezdve azonban az anticiklon érdekes "visszafelé nyúlkálásba" kezdett  -a nyugati része ismételten megerősödött:
Link     Link     Link
Ez a bárikus folyamat arra mutat, hogy nem a keletre kenődés révén fölénk kerülő délies légpálya fejlődött ki, hanem a keleti. Ez pedig elsősorban a talaj közelében hűvös, kontinentális levegőt szállított hozzánk. A szárazföldi hűvös levegő ellenlökése ebben az esetben olyan erőteljes volt, hogy október 6-ról 7-re még 850 hPa-on is csökkent valamelyest a hőmérséklet, főleg a Dunántúl vonatkozásában.
Érdekes, nem várt fordulat, nem csoda, hogy a meteorológiai intézet prognózisa még egy nappal korábban is határozott, déli szeles felmelegedést várt. Ennek nyomán azt vártam én is. Október 7-én, egy szombati napon a csopaki nyaralónkban voltam az édesanyámmal. Egész nap felhőtlen idő, ragyogó kék ég, élénkülő dk-i szél uralkodott. De már késő délután észrevettem, hogy ez a délkeleti szél bizony meglehetősen hideg! Naplemente után ez még sokkal kifejezettebbé vált: a szél élénk lökésekkel fújt még késő este is, a hőmérséklet alig volt magasabb 10 foknál. Fogvacogtató időjárás köszöntött be, jól esett a belangyosított kis cserépkályha melege. A hideg és a szél ellenére sötétedés után nagy sétát tettünk a balatonfüredi sétányon és a Szívkórház körül. Máig nem felejtem azt az élvezetet, amit a kilátásba helyezett melegedés helyett jött csípős délkeleti szél okozott. Megjegyzem, a talaj közelében fújó hideg délkeleti szél "szokásához" híven ezúttal is átmeneti jelenségnek bizonyult, másnapra már nyoma se volt. De néha egész rövid epizódok is élénken rávilágítanak az időjárási jelleg szokatlan, különleges voltára. Ez egy ilyen eset volt;  mutatta, és szinte megelőlegezte annak az ősznek és télnek a rendhagyó időjárását. Azóta se láttam megközelítőleg ilyen stílusú őszt. Mintha nem a mi megszokott időjárásunk uralkodott volna akkor. Talán az 1986-os ősz volt még ennyire "önmagából kifordult", képtelen időjárású. Azután is egy igen nagy tél jött.