Meleg, napsugaras strandidőt hozott 1979 szeptemberének legeleje.  A 850 hPa-os hőmérsékletek általában pár fokkal 10 fok felett alakultak.
Link     Link     Link     Link
Azonban eközben a késő nyári időt biztosító közép ill. kelet-európai AC súlypontja nyugat felé mozdult, az óceáni partvidék illetve a Brit-szk. irányába. Ezzel megnyílt az út az északnyugati, északi hűvös légtömeg előtt. Ez 4-én árasztották el a Kárpát-medencét, és jónéhány napig vendégünk is maradt.
Link     Link     Link
Látható, hogy 5-10 fokos lehűlés következett be a magasban, ezzel együtt a talajon is.  Évszaknyi változás következett be hirtelen ezen a kora őszön is. (Megjegyzem, az eddigi esetekből is kiderül, hogy az ilyen lehűlés nem ritka augusztus végén, szeptember elején. Mint ahogy a nyugatra tolódó AC centrum sem  -épp az idén  volt egy ilyen epizód.)
Tipikus magasnyomású, hevesebb hidegfronti jelenségekkel nem kísért lehűlés volt, ahogy a térképek mutatják. Emlékeim szerint is csendesen "sunnyogott" be a hidegebb levegő, de annál alaposabban. Változóan felhős, csapadékmentes napok élnek az emlékezetemben. Csak a szélélénkülés,  meg az alapvető lehűlés jelentette a változást.
Személyes történetem  a kérdéses szeptember legeleji napokra, hogy apám akkor kapott szívinfarktust. Egyedül tartózkodott a csopaki nyaralónkban:  a gyerekeknek már iskola volt, anyám pedig dolgozott Győrben. Délelőtt Balatonfüreden a papa a meleg időben jól kifutotta magát a csopaki busz után (nekünk nem volt autónk), úgy látszik, ezt nem bírta a 66 éves szíve. Délutáni szunyókálásából rettentő szívszorításra, égésre ébredt. Bár jogász volt, és nem orvos, mégis rögtön tudta, mi az ábra. A szomszéd szerencsére kint járt a kertjében, neki szólt, hogy hívja a mentőket.
Messzire nem kellett elvinni: mindjárt bekerült a füredi Szívkórházba. Az infarktus szerencsére nem volt súlyos, apám jobban is lett egy időre.
December elején sajnos mégis meghalt, vénás trombózist követő tüdőembóliában. Szegény, nem sokáig élvezhette a nyugdíját, és a balatoni nyaralóját.
Úgy emlékszem egyébként, hogy a szeptember eleji "nagy lezutty" után már nem jött vissza a meleg, nemigen volt vénasszonyok nyara azon az őszön. Az archív térképek ezt csak részben igazolják: látom, a hó közepén és második felében előfordultak azért 10 fok feletti T850-ek. Október viszont nagyon-nagyon érdekes, jórészt hideg makroszinoptikai felállást hozott. DE erről majd a maga idejében írok.