Augusztus első fele, közepe több évtized távlatában majdnem mindig csendes, erősebb fronthatások nélküli, meleg időt szokott hozni. A nyárnak talán legbiztosabban strandidős része ez. Csupán néhány markáns kivételt éltem át eddig ez alól. E kivételek közül az 1979 augusztus eleji erős hidegfrontról és a 2002-es, bődületes csapadékmennyiségeket hozó ciklonról már szót ejtettem. Az igazi "nagyvad" azonban még hátra van:  1983 kora augusztusa. A szokatlan időjárás előzménye augusztus elsején jelent meg az előrejelzési térképeken:
Link
Nyugat-Európa fölött markáns alacsony nyomású teknő képződött, ami előoldalán elkezdte felhúzni térségünkre az igen meleg szubtrópusi levegőt. Hátoldalán viszont kifejezetten hűvös légtömegek árasztották el a kontinens mind nagyobb nyugati területeit:
Link     Link
A ciklon-előoldali melegedés Európa keleti részeit  nem érintette. Például a Fekete-tenger keleti partvidékén északi, északkeleti áramlás, nedves és csak mérsékelten meleg idő volt jellemző. Hogy miképp kerül ide a Fekete-tenger keleti partvidéke? Hát úgy, hogy friss házasként ezekben a napokban nászúton voltunk az oroszországi (akkor még Szovjetunió) Szocsiban. Társasút volt, életem legérdekesebb utazása.
Kánikulai melegben indultunk el hazulról, Adlerben, Szocsi repterén azonban meglepetésre borult, hűvöskés idő fogadott. Az sem derített jobb kedvre, hogy már a kifutón tányérsapkás szovjet katonák sorfala fogadott, mint egy furcsa katonai parádén. Az útlevél és vámvizsgálat több órán át tartott. Az összes aranyékszert le kellett adni, ezeket letétbe helyezték (visszautazáskor hiánytalanul megkaptuk őket) Az újságokat, könyveket egyenként átvizsgálta a csúnyácska tisztviselőnő. Bizony, azok az idők ilyenek voltak!
Egy sokemeletes, hipemodern szállodába voltunk elszállásolva, mely kiáltó ellentétben állt a városka kopottas, szegényes küllemével. Erőltetetten reprezentatív volt itt minden: a kaja változatos és bőséges, a kiszolgálás mint egy grófi kastélyban. A szállóból fedett folyosó és lift(!) vitt le a magaspart aljába, ahol a tenger hullámzott. Viszont a szintén a szállodához tartozó bárokba, éttermekbe nem lehetett csak úgy, az utcáról bemenni. Ehhez a szovjet utazási iroda (a mi egykori IBUSZ-unk megfelelője) előzetes engedélye kellett volna, azt pedig nem szereztük meg. A nagyon szép szabadtéri medencét csak előzetes orvosi vizsgálat után lehetett használni. Erről is lemondtunk inkább. Viszont minden nap strandoltunk, bár a tenger nevéhez híven sötétszürke volt, az időjárás pedig nem igazán fürdőidő. Hamar észrevettük, hogy általában sok a felhő, és minduntalan elered az eső. A táj és az időjárás minden volt, csak nem mediterrán. Mindenfelé zsurlófüvek nőttek, a példásan gondozott parkokban, arborétumban kicsattanóan üdezöld növényzettel találkoztunk. Később, már otthon utána néztem: ez Európa egyik legcsapadékosabb vidéke. Az 5000 méteres kaukázusi hegyóriások megemelik a nedves nyugati légáramlásokat. Magába a Kaukázusba is felvittek minket busszal (helikopteres sétarepüléssel is lehetett volna hegyet nézni, de ezt nem mertük megkockáztatni) A Rica tónál hófoltok látszottak a csúcsok között...
Hazarepüléskor az orosz pilóta olyan meredeken vitte fel a reptérről a TU 134-est, mintha vadászgépet vezetett volna. Ferihegyen valamiért nem kapott rögtön leszállási engedélyt a gép, a pilóta ezért vagy kétszer körbe repülte Budapestet. Jól becsűrt az ipse: az egyik szárny meredeken az égnek, a másik a földnek fordult. Tiszta vidámpark volt! Leszállás előtt bemondták, hogy Pesten borult az idő, és 12(!) fok van. Nem hittem a fülemnek, tévedésre gyanakodtam. Pedig az infó igaz volt! A szokatlanul hűvös időt okozó helyzet:
Link     Link     Link
Meglepő hosszan 5 fok alatt volt a hőmérséklet az ország egy része felett, 850 hepán. Augusztus elején nagy ritkaság az ilyen!
A későbbiekben is csak lassan melegedett az idő, kánikuláról szó se lehetett az atlanti AC peremén:
Link     Link
13-tól pedig melegedés helyett az észak-európai ciklonrendszer hátoldalán ismét támadásba lendült az igen hűvös levegő:
Link     Link     Link
A hónap második felében centrális AC határozta meg időjárásunkat, lényegi melegadvekció nélkül. Egy jellemző kép:
Link
Aranyló kora őszi napsütés, tiszta kék ég, gyönyörű "szeptemberi" idő jellemezte ezeket a késő nyári napokat.