A soron következő írásomnak ezt a címet adnám: "A fába szorult féreg"  Ezeket a szavakat Németh Lajos meteorológus használta anno, egy reggeli tv híradóban. A "féreg" egy közép-európai ciklonra vonatkozott, mely tényleg "beszorult", mozdulatlanná vált a nyugati és a keleti támasztó AC-ok között. Éppen térségünk felett! Szóval, tipikus meridionális, áthelyeződés nélküli szituáció volt, mikor is a csapadékot adó légörvény telibe betalál hozzánk. Ilyen esetekben fordul elő, hogy ismétlődő jelleggel, napokig esik/zuhog az eső. Hihetetlen csapadékhozamok lehetnek, mint esetünkben is. Ja, és a dátum: 2002 augusztusa.
Nézzük a makroszinoptikai helyzetet!  Az előzmények augusztus 8-ra nyúlnak vissza:
Link
A brit-izlandi térségben már látható a teknő-kezdemény, pontosabban a fejlődőben levő ciklon. Ezt nyugatról egy azori-óceáni AC támasztja, keleti anticiklon-támasztéka még nemigen látható. Az csak 2 nap elteltével tűnik fel:
Link
A mélyülő cikloncentrum ugyanakkor már beljebb kerül a kontinens centrumába.
A szituáció a következő pár napban elérte teljes fejlettségét:
Link     Link
Látható, hogy térségünkben keveredett  a hűvösebb óceáni, és az igen meleg szubtrópusi/mediterrán levegő. Bár ez a térképen nem látszik, de okkal tételezhető fel, hogy ezek a légtömegek igen nedvesek is voltak. A térképek szerint az esőzés nálunk aug. 11/12-én kezdődhetett, és utána aug. 14-ig a ciklon hatása alatt maradtunk. Emlékeim szerint is a többé-kevésbé folyamatos csapadékhullás két és fél napig tartott, legalábbis Közép-Dunántúl vonatkozásában.
Link     Link     Link
A "helyzetet" a Balatonon, Csopakon éltem át. A csapadékhullás zivatarokkal kezdődött, ezek csakhamar folyamatos esőzésbe mentek át. Ez részint csendes eső volt, részint beágyazott záporok intenzívebb csapadéka. Volt néhány furcsaság, amire már akkor felkaptam a fejem. Az egyik a napokig tartó teljes borultság, ami augusztus közepén ritkaságszámba megy. A másik a nagyon mélyre, 1000 hPa közelébe leeső légnyomás. Szokatlan volt ezenkívül a huzamosan élénk, illetve erős ny-ény-i szél, amely a ciklonátvonulások általános "szokásával" ellentétben nem akart elfordulni az északi irány felé. Közbevetőleg ez utóbbi már a "fába szorulás" következménye volt. Még az is meglepett, hogy a borultság és a csapadék ellenére nem hűlt le igazán a levegő. A maximumok 20 fok körül, kicsivel az alatt alakultak: 17-18-19 fokokat mértem.
A nyári egész napos eső engem mindig felvillanyoz. Így hát egyik késő délután (azt hiszem, 13-án lehetett) fogtam magam, és esernyővel a fejem felett nagy sétát tettem az elsötétülő, esőverte Balatonfüreden. A legtöbb ember aligha érti ezt az élvezetet,  mi jó van abban, ha valaki a napsütés és a strand helyett ilyenben leli örömét egy nyaralóhelyen. Épp a kontrasztban van a lényeg, szerintem. Hogy azon a délutánon Füred homlokegyenest különbözött szokásos, nyüzsgő, életteli valójától. Az utcák kongtak, csak a szél járt, és az eső szüntelenül dobolt az ernyőmön, és később már a közvilágítás is bekapcsolt.
Örök emlék marad számomra az a délután.
Pár nap múlva hírek érkeztek a katasztrofális közép-európai árvízről. A "fába szorult féreg" épp a Duna vízgyűjtőjén tombolta ki  magát, a rengeteg eső szörnyen felduzzasztotta a folyamot és mellékfolyóit. Ausztriában, Bajorországban, Csehországban és a környező német tartományokban sok várost elöntött a víz   -többek között Prága történelmi belvárosát is. A várható rekordmagasságú vízállás hírére Csopakról gyorsan hazautaztam, mert féltettem  a Duna melletti házamat. Szerencsére a magaspart megóvott (mint ahogy 2013 nyarán is), de a szigetközi gátak is állták a sarat.
Egy írás a nagy árvízről:     Link