Tegnap  este  Solymárról  ballagtam  hazafelé,  jó  volt  látni  a  fejem  fölött  ragyogó  Fiastyúkot (annyira  ritkán  látom!)  és  hallgatni  az  erdőből  a  bagoly  énekét (füles).  Igazi  ajándék  volt...
Ma  délután  pedig,  Ferencvárosból  hazafelé,  csodálatos,  a  teljes  szivárvány  színében  pompázó,  széles  melléknap(ok)  ragyog(tak)  a  vékony  fátyolfelhőkön. 
Ilyen  fényes,  szépséges  halót még  sosem  láttam!  Kosztolányi  jutott  eszembe:  "Az  égbe  bál  van!"    
... egy  gondviselő  Úrnak  vendége  voltam...  Hála  Neki!