A híradásokat ( a pusztítást) mindenki látta, ahhoz nincs hozzátegyek...
Mi Lemnosz szigetén nyaraltunk ami a Halkidikival egy szélességen van nagyjából, tőle keletre. Szerda este 10 óra tájban már a kikötőben voltunk, várva a kompunkat, hogy 0.30 kor elinduljunk északra Kavala kikötőjébe. A főváros (Mürina) kikötője nyugati fekvésű, a sziget délnyugati részén. Ott sétálgattunk a kikötőben és a környéken, amikor a szárazföld felől megkezdődött a villámshow. Először elvarázsolva néztük, aztán valakinek eszébe jutott, hogy szép-szép, de mi most fogunk átkelni a tengeren...Gyorsan radart néztünk és láttuk amit jó sejtettünk, hogy a félszigeteken pusztít a szörny és erre tart. A folyamatos villámlás gyönyörűen megvilágította a Mt. Athos-t, ami légvonalban kb 60 km-re volt tőlünk. Közben megjött hozzánk is a szele, majd a szakadó eső. Mi csak a szélét kaptuk, de a sziget északi része jobban belelógott a rendszerbe. A radart folyamatosan néztük és szurkoltunk a kompunknak, ami csak nem akart megjönni. Aztán 1 órás késéssel befutott. Akkor már épp, hogy esett, de a radart nézve felénk tartott a 2. rendszert. Kérdeztük az ottaniakat, hogy nekimegyünk-e? (mert az is pont keresztezni fogja az utunkat). Azt mondták, hogy persze, megyünk, mert az nem lesz olyan erős. Ekkor jutott eszembe, hogy a középső félszigeten nyaral 2 napja az egyik legjobb barátom. (életében először jár Görögországban) Felhívtam, de nem vette fel, majd 10 perc múlva visszahívott és közölte, hogy először és utoljára van itt, mert éppen kárt ment... És elmondott mindent, amit a tudósításokban látni lehetett...Ezek után másfél órás késéssel, újra erősödő szélben elindultunk. Én és Matyi fiam a komp közepén a középső szinten gyorsan el is aludtunk. Reggel 6 kor a kapitány hangja ébresztett. Ablakon kinézve már a kikötő előtt voltunk és szakadt az eső. Megkerestük a többieket (összesen 13-an voltunk) akik karikás szemmel ébredtek. Ők a komp elején és a legfelsőbb szinten próbáltak aludni. Tőlük tudjuk, hogy volt nagy kapaszkodás az asztalban, meg hányinger meg szédülés, a hajótársaság emberei pedig minden kijáratot bezártak, hogy ne lehessen kimenni esetlegesen vihart nézni a nyitott részekre.  
Szóval ennyi az élmény, de igazából nem is bánom, hogy "csak" ennyi.