Az AO-index hosszabb idõre negatívba mehet, ami - néhány napos csúszással - a merdionalitás visszatérését eredményezheti Európa nagy része felett. Egyelõre - amíg a modellek ellátnak - nem fenyeget ún. állóháború, azaz térségünk nem marad tartósan sem a frontzóna hideg, sem pedig a meleg oldalán, így a jövõ hét eleji - egy átmenetileg létrejövõ skandináv AC peremén leszakadó hidegadvekció eredményeként bekövetkezõ - lehûlést a hét második felében ismét egy néhány napos enyhébb idõszak követhet, ám legkésõbb Gergely napja körül (március 12.) az AC-hidat gyorsan áttörheti egy északnyugat felõl érkezõ ciklon, hátoldalán nagy mennyiségû maritim hideg levegõvel. Hogy ez egy tartósabb északnyugati, hûvös, záporokkal, hó- és graupelzáporokkal tartkított idõszak nyitánya lehet-e, vagy marad a rövid hûvösebb és enyhébb idõszakok eddigi váltakozása, még nincs letisztázva. Számomra kicsit merész kijelentés, hogy április elejére (sic!) térne vissza a télközépre jellemzõ makrofelállás - ám abban egyetérhetünk, hogy a hidegmag még hosszú hetekig elég ütõképes maradhat ahhoz, hogy - kedvezõ makrohelyzet esetén - nekünk is jusson belõle egy-egy erõsebb hidegleszakadás formájában. A kérdések kérdése az, hogy a napéjegyenlõség után milyen ´verklire´ áll át a légkörzés Közép-Európa felett, mivel ez - akárcsak tavaly - hosszú idõre rányomhatja bélyegét idõjárásunk jellegére a következõkben is nevet