Abban az idealizált formában, ahogy azt Namias leírta, ritkán jelentkezik. Végeztek un. forgókádas kísérleteket is, ami azt jelenti, hogy csakugyan egy kör alakú, vízzel telt kádat forgattak meg a centruma körül  -ez reprezentálta a Föld tengelyforgását. A középpont körül olvadó jég volt a vízben: a pólus. A forgó kád peremét pedig melegítették: egyenlítõ. A forgó vízben ki is alakult minden, ami a légkört jellemzi. Polárfront, idõjárási frontok, zonális és meridionális muszterek. Ez utóbbiak a forgókádban egyidejûleg, és pontos periódusidõvel alakultak ki. A jégmennyiségnek, a peremi melegítés erõsségének, és a tengelyforgás sebességének változtatásakor szépen meg lehetett figyelni, hogy az áramlási mintázatok, valamint a Z-M állapot idõtartamai hogy változnak. A légkörfizika alapkísérlete volt ez.
A valóságban persze ez kissé máshogy fest. A meleg és a hidegpontok igazából nem esnek feltétlenül egybe a pólussal és az egyenlítõvel, ráadásul a légtömegek felszíni súrlódása sem egyenletes (szárazföldek és óceánok), nem úgy, mint a kádban.
Tehát, a ciklust mind térben, mind idõben sok minden torzítja, de létezése ténydolog, és alapvetõ szabálya a légkörfizikának. És egyébként többnyire szépen ki is jön az egymást követõ szinoptikai térképeken, fõleg a téli félévben.
Nem kéne senki amatõrnek kétkedve, lekicsinylõn nyilatkoznia róla.
A könyvecske, ami olyan érdekesen és érthetõen nyilatkozott errõl, most is megvan nálam valahol. Majd elõkeresem, és megírom a pontos címét, és a szerzõjét.

P.S.:  olyan természetesen tényleg nincs a valóságos cirkulációban, hogy ugyanazt a Z-t mindig ugyanaz az M követi, ráadásul mindig ugyanannyi idõ múlva. De hosszabb zonalitást a makrokép ingadozásain keresztül jelentõsebb meridionalitás szokta követni, és viszont. Természetesen van erõsebben és gyengébben fejlett muszter, és nehezen tipizálható képek is. Az is elõfordulhat, hogy az egyik cirkulációs állapotnak a másikba való átfejlõdésében idõleges megtorpanások, kisebb visszafordulások vannak.
De észre kell vennünk a százarcú szinoptikai változások mögött ezt az alapvetõ flip-flop mechanizmust. Ha számolunk vele, azt is meg tudjuk mondani, hogyha torzult, miért torzult. És az az igazán érdekes.