Azt a gombot  régóta  tartjuk lenyomva. Te, mi, meg én, rajta  ülünk. Amikor bemegyünk a plázába,  amikor  felülünk  a  repzajra,  amikor feljebb állítjuk  a  termosztátot,  amikor elhisszük,  hogy  új  telóra  van szükségünk. Amikor  fertőtlenítőt  öntünk  a  mosogatóba. 
Amikor  gyerek  voltam,  az Aral-tóban  halat  lehetett  fogni, és a Szahel övezetben  kecskék  legeltek. Ez is,  az  is  kiszáradt,  és  mi  elhittük,  hogy "megették  a  kecskék"  és  "széjjelöntözte  a  téeszcsé".  Amikor  gyerek  voltam, nem  beszéltek  annyit  a  környezetvédelemről,  most  meg  nem  teszünk  érte  többet. Most azt  mondogatjuk: "ma  még  nem  kell  elkezdeni...  miért  én fogyasszak  kevesebbet?"
Rajta  ülünk  a  gombon, évtizedek  óta. Sokat  tudhatnánk  róla,  ha  akarnánk  látni  a  dolgokat. Akarjuk, valóban,  hogy  bármi  is  változzon?
Trendek  pedig  nincsenek. becsuktam  a  szemem,  nem látom.  Nincsenek.