Okés, kinézek még. A tönköket már helyben leszedtem.

Viszont annyi biztos, hogy legközelebb nem este megyek. Tegnap 7-8 körül voltam, lámpával felszerelkezve. Sosem féltem az erdőben este, ha jön valami vad, és mindig jön, akkor az úgyis eliszkol, amikor zajt hall. Hittem eddig. Szedegetem a gombát guggolva, fejemen a fejlámpa. Jövés-menés jobbról-balról, őzek, szarvasok, oda sem figyelek. Pár röffenés, még mindig nyugodt vagyok. Röfögés megint, aztán megint. Kezdtem egy kicsit ideges lenni, hogy ez miért nem megy már el, ahogy azt illik? Felállok, körbenézek, de annyira nem világított messze a fejlámpám, csak néhány őz/szarvas szempárt láttam távolabbról. Zörgök egy picit, röfögés a válasz. Pásztázok a lámpával, csöndben maradok, mindent kipróbálok, de a röfögés ugyanolyan hangos, más nesz akkor már nincs, tehát egy helyben állhatott a hang hallatója (vagy nagyon óvatosan lépdelt). Ekkor már kifejezetten be voltam szarva, két percig nem is pisszentem, vártam, hogy mi történik, közben nézegettem a fákat, hogy melyikre tudok gyorsan felmászni szükség esetén. Volt a közelben egy vékonyabb, megdőlt, odasomfordáltam. Közben a röfögés már a hátam mögül jött, kb. ugyanolyan távolságból, mint az előbb (20 méterre saccoltam). Mi legyen...? Itt éjszakázok a fán? Ahogy egy picit ritkulni kezdtek a röfögések, összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem lélegzet visszafojtva eloldalogni arra, amerről jöttem. Fel voltam rá készülve, hogy futni kell, de sok esélyt nem láttam rá, hogy menekülés közben egy fára fel tudok mászni a kellő magasságig, mert vastagok és egyenesek voltak. Ahogy osontam el, a röfögések egyre távolibbnak hallatszottak, szóval kezdtem fellélegezni, hogy nem jön utánam a lelki szemeim előtt 200 kilós vadkanként megjelenő fenevad. Nem tudom, hogy mennyire volt jogos az ijedtségem, de ilyennel még tényleg nem találkoztam, hogy egy vad nem próbál meg elmenekülni, amikor meghall/meglát.