Elolvastam Peter Wohllebentől "A fák titkos élete" és úgy döntöttem, hogy semmit nem fogok metszeninevet (no eddig sem vittem túlzásba)
A kert nagy, a fákat úgy ültettem, hogy elférjenek nagyjából. A döntést segítette sok rész a könyvből, de volt egy meglehetősen érdekes:
bükkfaerdőben nézegette a kisebb fákat záródott lombkorona alatt és látott szemre 10 éves kis fácskákat, amik csak vegetálnak és arra várnak, hogy nyerjenek a "falottón" sok-sok fényt egy kidőlő öreg fa mellett.
No ezek a fák bizony 80 év körül voltak. Kifejtette az író, hogy ezek a fák (ha szerencséjük van, ami persze meglehetősen ritka) sokkal sűrűbb/ellenállóbb szövetekkel vágnak neki a felnőttkornak. 
Illetve volt egy másik érdekes rész is arról, hogy a szárazabb helyen lévő fák sokkal jobban bírták a kifejezetten száraz periódusokat.

Mai gyümölcsészet: a gyümölcsfák sok öntözésével, agyontrágyázásával az ember jó kis "kigyúrt/felfújt", de nem túl ellenálló fákat nevel (a kezdetekről: szabadgyökér, gyökérmetszés, stb. ne is beszéljünk), ezeket metszi és növényvédőzi, amik szintén nem sokat tesznek hozzá szegény fák "immunrendszerének" erősítéséhez és ha nagyon lelkes, még a leveleket is összesöpri ősszel és felássa a talajt.