Jó a leírás, most kiragadva a terjedelmes leírást;

"Hewett (1976) Új-Zélandon a ‘Roxburg Red’ esetében vizsgálta az LT50 értékek alakulását a virágzás alatt. Eredményei alapján elmondható, hogy fővirágzás idején a fajta érzékenyebb volt a hidegre, mint fehérbimbós állapotban. Zayan (1981) eredményei szerint pirosbimbós állapotban -5; -8 °C okozott 50%-os fagykárt a virágoknál, ezután a virágszervek egyre érzékenyebbé váltak, és teljes nyílásban -3 °C is jelentős károsodást okozott. Szalay (2003) magyar származású kajszifajták generatív szerveinek fagyállóságát vizsgálta mesterséges fagyasztással. Eredményei szerint pirosbimbós állapotban -4; -7 °C alatti hőmérsékletek voltak károsak, ugyanakkor a gyümölcskezdemények -2 °C alatt jelentős mértékben károsodtak. "


"A fagynak a károsító hatása egyfelől a sejtekből történő vízelvonáson alapszik (Mollisch, 1926). Az alacsony hőmérséklet károsító hatása abból is adódhat, hogy a szövetek víztartalma megfagy. A fagytűrő növényeknél, ha fokozatos a lehűlés, a sejtközötti járatokban levő víz fagy meg először. Az extracelluláris jégképződés során a sejt fokozatosan dehidratálódik, a sejtnedv
bekoncentrálódik, a plazma zsugorodik, a térfogatváltozás károsítja a membránokat. Fagyérzékeny növényeknél, vagy gyors lehűlés hatására a jégkristályok a sejtben képződnek. A jégkristályok roncsolják a membránokat, s a sejt elhal (Pethő, 1996). Az egyes baktériumok, mint például a Pseudomonas syringae és az Erwinia herbicola felgyorsítják a jégkritályok képződését (Lindow et al., 1982). Ezeket a baktériumokat jégaktív baktériumoknak is szokták nevezni. Ha a fák szöveteiben nagy mennyiségben megtalálhatók, akkor lecsökken a fagyállóság (Faust, 1989). "