Felhőnemek:
Fehér fonalakból illetve fehér vagy fehéres színű, keskeny csíkokból álló, elkülönült felhők, amelyeket rostos-fonalas vagy fátyolszerű szerkezet jellemez.
Nagy magasságuk okán kizárólag jégkristályok alkotják, általában áttetszők, átlátszóak, ritkás megjelenésük miatt.
Magas szintű gomolyfelhő, népies nevén bárányfelhő, amely árnyékot nem adó, igen apró gomolyokból (többé-kevésbé szabályos elrendezésben), bordákból álló, vékony fehér sáv.
Nagy magasságuk folytán kizárólag jégkristályok alkotják.
Magas szintű rétegfelhő, más néven fátyolfelhő, nagy vízszintes kiterjedésű, átlátszó, fehéres, enyhén fonalas vagy sima szerkezetű felhőfátyol, amely részben vagy egészben beborítja az eget, az égboltot fehéressé varázsolja. Magassága okán kizárólag jégkristályokból áll, halo-jelenséget is előidézhet.
Középmagas gomolyfelhő, amely fehéres vagy szürkés lapokból, legömbölyített tömbökből, hengerekből áll, ezek többé-kevésbé szabályos elrendezésűek.
Általában vízcseppek alkotják, télen állhat jégkristályokból is. Gyakran okozhat koszorú-jelenséget és irizációt. Amennyiben lap alakú jégkristályokból áll, okozhat halo-jelenségeket is.
Középmagas rétegfelhő, szürkés vagy kékes felhőréteg, amely részben vagy teljesen beborítja az eget.
Szerkezete egyenletesen sima vagy rostos, barázdált.
Függőleges kiterjedése akár több ezer méter is lehet, vegyesen alkotják vízcseppek és jégkristályok. Ebből a felhőnemből már gyenge csapadék is hullhat.
Részben átengedheti a Nap fényét, ám ebben a tárgyak nem adnak árnyékot, és a Napkorong - ha egyáltalán látható - elmosódott.
Alacsony szintű réteges gomolyfelhő, szürke vagy fehéres felhőlepel, felhőréteg, amely legömbölyített vagy hengeres elemeket tartalmaz, így vannak sötétebb részei is. Magassága folytán nyáron vízcseppekből áll, télen vegyes halmazállapottal bír.
Alacsony szintű rétegfelhő, szürke, jellegtelen, egyenletes felhőalappal bír.
Néha szétszakadozik, a hideg téli időt kivéve folyékony halmazállapottal bír.
A Kárpát-medencében jellegzetes téli inverziós, hidegpárnás időjárási helyzet (a medencében megülepedett hideg levegőre a magasban rásiklik a melegebb levegő) tipikus felhőfajtája, több száz méteres vastagságban ülepszik meg ilyenkor a ködös levegő, mely fokozatosan bezáruló stratus-takarót képez.
Gomolyfelhő, túlnyomóan vertikális, azaz magassági kiterjedéssel jellemezhető felhő, a konvekció látható jelei. Alapja alacsony szintű, de függőleges kiterjedése révén a középmagas felhők rétegébe vagy akár még feljebb is növekedhet. Jellemzője, hogy a felhők elkülönülten állnak, éles körvonalúak, függőleges irányban gomolyszerűen vagy tornyosan fejlődnek és felső részük gyakran karfiolra emlékeztet. A légköri labilitási viszonyoktól függően fejlettségük, vertikális kiterjedésük tág határok között változhat. A ~ fejlettebb formájából a Cu Congestus-ból záporok is kialakulhatnak. Jellemzőjük, hogy jelentékeny függőleges kiterjedésű, felső részük karfiolra emlékeztet, azonban a tetejükön az elmosódás még nem látszik.
Esőrétegfelhő, mely szürke, sötét, elég sűrű ahhoz, hogy a Napot eltakarja, csapadékhulláskor elmosódott megjelenése van.
Nagy függőleges kiterjedéssel bír, a réteg a magas szintű felhők szintjére is kiterjedhet, így nyáron is vegyes halmazállapot jellemzi.
Zivatarfelhő, a tornyos gomolyfelhők továbbfejlődéséből keletkező hatalmas felhőtorony, amelynek felső része a tropopauzát áttörve, időnként a sztratoszférába is benyúlhat. A felhő attól a pillanattól minősül Cb-nek, amikor a felső széle elmosódottá válik. Vitás esetben döntő kritérium az, hogy villámlás, mennydörgés és jégeső csak Cb-vel járhat együtt.