Az 1863-as, aszályos évben történt eseményrõl számol be Bitó János 1930-ban:

"De, hogy visszatérjek egy kicsit, annak az ínséges 63-as esztendõnek még egy rettenetes emléke maradt meg külön az én kisgyermek eszemben. Úgy emlegették évtizedek múlva is: "A Luca szele" és borzadva néztek egymásra az akkori öregek, ha beszéltek róla. 63-ban Luca napján reggel pont 9 órakor egyszerre teljes sötétségbe borult a város, az ég mintha megindult volna felettünk, szörnyû süvöltés, recsegés hallatszott a magasból, percekig azt hitte mindenki, itt a világítélet, összeszakad az ég a földdel és elvész a világ. Az elképzelhetetlen erejû orkán nem tartott talán egy negyed óráig legfeljebb, de azt a rombolást, amit végzett, évek munkájának is nehéz volt helyrehozni. Utána, mikor a nép sápadt arccal, még mindig reszketve kimerészkedett az utcára,akkor látták, hogy a város félig romokban hever.

A felsõvárosi templomnak volt akkor városban a legmagasabb, gyönyörû sugár régi tornya. Az nem volt sehol. Az ég haragja ledöntötte, semmivé tette. De levette a rókusi templom tornyát is, meg a SZt. György iskoláét, hát el lehet gondolni, micsoda erejû szélvihar, ma úgy mondják az ilyenre: tornádó lehetett, amely ilyen hatalmas nagy építményeket csak mint a papírost úgy elfújta a helyükrõl. Azonfelül még száz meg száz háznak a tetejét hordta el és ezerig való kerítést döntött össze."

A reanalízis térképek sajnos csak 1871-tõl állnak rendelkezésre, így nem tudom, mi lehetett a decemberi tornádó makroszinoptikai háttere.