Havazásaink többsége jellemzõen 0 fok körüli hõmérséklet mellett következik be. A hó esik, akár intenzíven, de azonnal meglottyad, összetöpped kissé. Fõleg a városokban kicsit olvad is, csordogálnak az ereszek, "zenélnek" az esõcsatornák. Aztán elvonul a csapadékzóna, kiderül az ég, és éjszaka csonttá fagy a vizes hó. Általában ez a menetrend.
Az én Don-kanyarból visszatért apám mindig azt panaszolta, hogy Magyarországon megenyhül az idõ, valahányszor havazni kezd. Bezzeg, máshogy volt ez Lengyel és Oroszországban!
Azért szerencsére nem ritka nálunk sem az erõs fagyban, erõs szélben való hóesés. Tucatnyi példát tudnék kapásból felsorolni erre. Igaz, több dolognak kell klappolni hozzá, mint a szokványos olvadozgató hóeséshez.
Véleményem szerint is az az igazi, mikor -5 fok alatti nagy fagyban hordja a szél a porhavat.
Az 1995/96-os tél pedig kivételes volt annyiban, hogy nagyon korán is kezdõdött -már november elején akkora hófúvás volt Békésben, hogy a megye autóúton megközelíthetetlenné vált. Olyan különös õszt sem láttam azóta, mely azt a telet megelõzte. Augusztus legvégén nagy hõmérsékleti lezutty vezette be: napokig borult idõ köszöntött be 12-13 fokos maxikkal. Utána nem is igen tudott tartósan visszamelegedni az idõ. Október elsején újra erõs hidegfront, viharos szél, esõ, 10 fok körüli csúcs. Majd egyre gyakoribb reggeli ködök, október közepétõl rendszeres hajnali fagyok, derek. A november pedig végig tiszta tél volt.
Olybá tûnt az a félév, mintha országunk jó néhány földrajzi fokkal északabbra vagy keletebbre került volna.