A rendszeres hazai hóvastagság-mérések a múlt század elején kezdõdtek. Eleinte a csapadékmérõ állomások, majd fokozatosan a klímaállomások mérési programjában is helyet kapott a hótakaró vastagságának napi szintû feljegyzése.
A magyarországi hegyvidéki abszolút maximumot (151 cm, Kõszeg-Stájerházak, 1947. 02. 19.) az idõk során talán már unalomig ismételgettük, mint ahogy az ország legmagasabb pontjának, Kékestetõnek az abszolút adata (146 cm, 1963. 02. 21.) is jól ismert.

De joggal merül a kérdés, hogy vajon mi a helyzet síkvidéken?

A válaszhoz érdemes elõkeresni az 1942. februárjában feljegyzett adatokat. Ekkor a hosszan tartó rendkívüli hideg és a többszöri jelentõs havazások következében a hónap közepére olyan mennyiségû hó halmozódott fel az ország több részén is, amihez hasonlót nem nagyon találni a mérési adatsorban. Természetesen jó néhány állomást kiválasztva más években az ekkor meglévõnél vastagabb hótakaró is kialakult, de országos területi átlagban szinte példa nélkül álló az akkori helyzet. (Amint az majd látható, fõként az északnyugati megyék, az Északi-középhegység térsége, valamint északkelet és a délkeleti határszél maradt ki ebbõl az extrém szituációból - csak itt most a mérték kicsit más, mint például napjainkban egy nagy havazásos ciklonnál, hiszen még a gyengébb országrészekben is 30-40 cm összejött azért. nevet Ezzel szemben viszont délnyugaton, a Dél-Dunántúlon, a középsõ országrészben és az Alföld egyes részein igazán különleges számokat lehet találni.)

Jöjjenek az adatok, minden állomáson az abszolút maximum értéke szerepel.
(Esetleges hibák mind a mérések során, mind az adatok késõbbi közlésekor elõfordulhattak nyilvánvalóan, de ezt talán említenem sem kell.)

Mosonmagyaróvár 54
Sopron 37
Csorna 26
Gyõr 52
Ravazd 50
Kõszeg 87
Pápa 47
Szombathely 30
Káld 42
Farkasgyepû 90
Zirc 70
Körmend 30
Türje 50
Taliándörögd 49
Zalaegerszeg 51
Tihany 46
Balatonlelle 58
Lenti 75
Nagykanizsa 122
Marcali 76
Mernye 72
Rinyakovácsi 80
Barcs 89
Bakonya 122
Baj 58
Esztergom 56
Börzsönyirtás 92
Csákvár 70
Budapest, Csillagvizsgáló Intézet 99
Budapest, Meteorológiai Intézet 60
Kápolnásnyék 79
Sárbogárd 100
Szakály 90
Szálka 87
Pécsvárad 80
Szügy 39
Salgótarján 30
Gyöngyös 45
Galgamácsa 56
Jászberény 62
Ócsa 95
Tápiószele 48
Abony 58
Szolnok 50
Kunszentmiklós 62
Nagykõrös 98
Kecskemét 68
Izsák 70
Kalocsa 45
Kiskunhalas 74
Baja 72
Bácsalmás 78
Szeged 64
Rudabánya 34
Hidasnémeti 27
Sátoraljaújhely 38
Lillafüred 46
Tarcal 34
Lajostanya 37
Nyíregyháza 50
Csaroda 25
Tiszabecs 39
Mátészalka 33
Polgár 40
Poroszló 42
Nagyhortobágy 49
Debrecen 70
Nyírábrány 37
Tiszaroff 46
Szerep 58
Túrkeve 71
Szeghalom 52
Szarvas 54
Bökényitelep 56
Szentes 60
Békéscsaba 28
Orosháza 33
Battonya 31

Az abszolút síkvidéki nyerõ tehát a Nagykanizsán és a Nyugat-Mecsek déli oldalán fekvõ Bakonyán mért 122 cm. Elõbbit február 17-én, utóbbit február 10-én jegyezték fel.
További érdekesség, hogy Nagykanizsán február 10. és 23. között, vagyis megszakítás nélkül 14 napon keresztül, míg Bakonyán február 10. és 19. között, azaz megszakítás nélkül 10 napon keresztül 100 cm felett alakult a hóréteg vastagsága. A harmadik síkvidéki százast, a sárbogárdi 100 cm-t pedig február 17-én és 18-án mérték.

Érdekességképpen a nagykanizsai adatokat összevetettem a napi csapadékmérések eredményeivel. A hónapban összesen 108 mm csapadék hullott a mérõhelyen, és a napi összegek eloszlása nagyon szépen korrelál a hótakaró vastagságának változásaival. Vagyis a 122 cm abszolút valósnak tekinthetõ, és minden valószínûség szerint a többi százas érték is jó közelítéssel elfogadható.

Az adatok forrása: az Országos Meteorológiai Szolgálat évkönyvei és havijelentései.