Nekem is már csak a kiegészítõ szerep jut nevet
A sztratoszférikus melegedés lényeges eleme az ózonkoncentráció, mely 10 hPa környékén, azaz az elõrejelzésekben is gyakran elõforduló kb. 30 km-es magasságban éri el a maximumot; 50 km magasan általában ismét 0 °C körül van a hõmérséklet. Ezt a hõmérséketi eloszlást az ózonréteg okozza, mely ismert módon elnyeli a napsugarzás rövidhullámú összetevõit.
A hirtelen melegedés oka: a troposzférában idõnként nagy számban jelenlévõ Rossby-hullámok, melyek terjeszkedésüket a sztratoszférában is folytatják (azon kevés hullámmozgás közé tartozik, melyek nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is terjed). Hatásukra akár 70-80 fokos hõmérsékletváltozás is bekövetkezhet. A meridionális áramlás megváltozik, emiatt a leszálló légtömegek adiabatikusan felmelegszenek; ezzel egyidõben a sztratopauza is felmelegszik, majd szinte rögtön alacsonyabb magasságokba helyezõdik át. A sztratoszféra melegedése a sztratoszférikus örvény gyengülését okozza, ez pedig alapvetõ hatással van a troposzférikus nyomás- és szélviszonyokra. Minél gyengébb az örvény, annál gyengébb az Atlanti-óceán feletti nyugati áramlás. Erõs Ny-i áramláskor (ezt megfigyelhettük) a hidegbetörések jobbára az USA K-i partvidékét érintik; gyenge Ny-i áramlás esetén Közép-Európában a kontinens belsejébõl DK felé kitörõ hideg légtömegek dominálhatnak. Azaz a sztratoszférikus melegedés csak közvetetten, a nyomás- és szélviszonyok "szabályozása" útján hat az idõjárásunkra, nem pedig a hõmérsékleti kölcsönhatással.