Köze nincs a szenzációhoz.Ahogy egy a bejegyzésednek sem sok az erdészeti szakmai tényekhez.
A norma életben nem láttál ilyen mértékû jégtörést hazai erdõkben, még foltokban sem. Nekem volt szerencsém néhány hazai abiotikus erdõkárt közelrõl szemlélni, de tedd össze a kezed, hogy az a 3,5 millió köbméternyi faanyag károsodás, ami odaát van, nem itthon történt.
A Börzsönyben a Három-hárs gerincen csak a decemberi zúzmara lerakódásból, melyben Joe Jack is vándorolt és fotózott, elképesztõ vázág-töréseket szenvedtek a bükkök.Gyakorlatilag leborotválta a koronát. Abból már a norma életben nem lesz értelmezhetõ élõ fa. Regenerálódik valamelyest, de egyrészt vegetálni fog, másrészt a gesztjébõl a gombák fûrészport fognak gyártani.És ez csak 10 cm zúzmara és egy kis délnyugati szél hatása.
A Szlovén Erdészeti Intézet igazgatója szerint, fogadjuk el talán kompetens szakembernek ebben az ügyben, valódi "erdõkatasztrófa", ami az ország erdõterületeinek (kb. 1.000.000 hektár) 42-50 %-át érte.Vqagyis összesen 420.000 és 500.000 hektár között.Ez a terület kb. nyolc börzsönyi erdõt jelent. Vagyis mintha a Börzsöny,Mátra, Bükk összes erdeje feküdne.Sacc per kb.
Ezen belül a kárfokokat tekintve jelentõsek a területi különbségek. Postojna környékén az erdõk 85% fekszik, vagy szilánkokba tört. A felálló vázágas lomberdõk, és elegyes lomberdõk fáinak vezér és tartóágai romokban, csonka fatörzsek, kifordult gyökértányérok (pl. bükk) és a karógyökerû tölgy esetében kettétört törzsek mindenütt. Ami nem dõlt ki azt a kidõltek vágták gallyra.
A tûlevelû állományok kevesebb jégtörést szenvedtek, de a 10-15 cm, helyenként 20 cm vastag jégpáncél bilincsként a törzshöz szorítja a fenyõ ágakat, amibõl soha nem fognak kikecmeregni.Nálunk a fiatalosokban elég egy erõs hónyomás, vizes hóból, hogy a 10-20 éves rudas állományok úgy meghajoljanak, mint egy balettáncos.És többé nem egyenesednek fel. És ez csak az elsõdleges abiotikus kár.
Gondolj csak bele, hogy nálunk már erdészet szakmai fórumokon azon megy a szakmai vita, hogy a bükkösökben az enyhe tél miatt, a nagy páratartalom következtében felrepedeznek a vékony bükkérgek, ami a farontó gombák tömegének nyit utat.
Akkor milyen és mekkora mértékû másodlagos biotikus kár várható majd Szlovéniában a csonkolt koronák és kidõlt törzsek tömegében? Tûlevelûben a betûzõ- és a rézmetszõ szú populációja olyan gradálást fog bemutatni, hogy elképesztõ. Fõleg, ha a szlovén erdészek nem termelnek ki minden sérült faegyedet.
Fél millió hektáron?3,5 milla köbmétert?
Az egy átlagos ország éves fakitermelési mennyisége!
És akkor az erdõ felújításról, mesterséges erdõtelepítésrõl ne is beszéljünk, milyen mérvû munka lesz majd és mennyi évtized emberi, szakmai erõfeszítése kell hozzá, hogy újra erdõ legyen.
Ehhez képest a tátrai kalamitás egy jól kezelehetõ eset volt, csak a természetvédõk elintézték, hogy a maradék lucállomány is elpusztuljon.Lsd. ma a felsõ zónákat. Az alsóban dolgozhattak az erdészek. Lesz is erdõ.
A kárfokokat, a mértéket nagyon sok idõ, és energia lesz csak felmérni ekkora területen, de nyugodtan kijelenthetjük az elsõ szakmaibb információk alapján, mely sokkszerûen érte a szlovén erdész kollégákat, hogy Európa területi arányaiban harmadik legerdõsültebb államát nem médiafelfújt léptékû erdõkárok érték.
A élet valóban folytatódik. Ezek az álságos üres közhelyek szépen csengenek, csak semmi közük a valósághoz.